A készletforgási ráta kulcsfontosságú a hatékony raktárműködéshez - miért?

Created by Monika Sojka |

Minden raktárvezető álma a folyamatos készletforgalom, azaz a tárolt termékek minél gyakoribb cseréje. Ez minden vállalat pénzügyeinek jót tesz; minél gyorsabban likvidálja egy vállalat az áruját, annál több pénzt keres. Ezért a logisztikai iparág a készletforgási arányt a raktár (és így az egész vállalat) dinamikájának egyik legfontosabb meghatározó elemének tekinti, és rossz teljesítménye ösztönözheti a megfelelő szabványosítási folyamatok bevezetését.

Ne habozz a kérdéseiddel!

Itt vagyunk, hogy megválaszoljuk őket és segítsünk közelebbről megismerni kínálatunkat. Érdeklődésed cégünk, a bekuplast iránt prioritást élvez nálunk. Kattints a melletti gombra – várunk a kapcsolatfelvételre!

Mi a készletváltási arány?

Legegyszerűbben fogalmazva, a készletforgási arány azt mutatja meg, hogy egy raktár (vagy egy raktárrész) milyen gyakran ürül ki a termékekből és cserélődik ki egy új tételre egy adott időpontban: egy pénzügyi év, negyedév, hónap stb. során. Az eladatlan és lemaradt áruk de facto befagyasztott tőke, amelyet nem használnak fel a következő tétel előállítására. Ezért a magas készletforgási aránnyal rendelkező vállalatokat optimálisan irányítottnak tekintik, míg az alacsony aránnyal rendelkezőket úgy tekintik, hogy nem hatékonyan működnek, és helyreállítási tervet kérnek.

Az úgynevezett ABC-rendszer szerint az áruk gyors, közepes és lassú forgásúakra (A-B-C, illetve A-B-C) oszthatók. A gyorsan forgó áruk közé általában a mindennapi termékek tartoznak, amelyek rövid időn belül eladhatók, és nem igényelnek nagy beruházást. A spektrum másik végén a lassú mozgású áruk állnak, amelyek hosszabb tárolást igényelnek, és így blokkolják a raktárterületet, mivel a kereslet irántuk korlátozott (például szezonális értékesítés, magas árak vagy nem megfelelő pozícionálás miatt).

Hogyan számolja ki a készletforgási arányt?

Vannak képletek, amelyek segítségével kiszámítható, hogy mennyi idő alatt térülnek meg az árukba befektetett pénzügyi források. A készletforgási rátát egy olyan képlettel határozzák meg, amelybe két számadatot illesztenek be: a vállalat év közben felmerült, saját értékesítéssel kapcsolatos költségeit osztják az évente felhalmozott készlet átlagos értékével. Ebben a megközelítésben a képlet a következő: készletforgási ráta szorzatban = saját értékesítési költségek évente / átlagos készletérték évente.

Kövessük ezt egy példával. Egy olyan vállalat esetében, amely az év során 600.000 PLN árbevételt ért el az áruk értékesítéséből, és a készletének átlagos értéke 120.000 PLN, a szóban forgó eredmény a képlet szerint 5 lesz (600.000/120.000 = 5). Ez viszont azt jelenti, hogy a készletet az év során ötször töltötték fel.

A második képlet az úgynevezett készletforgatási ciklus kiszámítására szolgál, azaz arra az átlagos időre, amelyet az áru a raktárban tölt, mielőtt a vevőnek elküldik. Ebben az esetben a készlet átlagos értékét el kell osztani a felmerült saját értékesítési költségek összegével, majd megszorozni 365 naptári nappal. Dióhéjban ez a következőképpen fog kinézni: A készleten lévő áruk átlagos értéke 60 000 £ és az éves időszak alatt felmerült 300 000 £ költség esetén a következő képletet kapjuk: (60000/ 300000) * 365 = 0,2 * 365 = 73; ami azt jelenti, hogy az áruk átlagosan 73 napot töltenek a készleten, mielőtt útnak indulnak a vevőkhöz.

Mi a célja a készletforgalom ismeretének?

A forgási arányok ismerete nagyon fontos a beszerzési logisztika, a raktározás, a komissiózás és az elosztás szempontjából. Elvileg, ha a fent említett számításokat a terméktárolás hatékonyságának mérőszámának tekintjük, értelmezésük viszonylag egyszerű: egy vállalatnak akkor van oka elégedettnek lenni, ha a készletforgási ráta magas szintet ér el, és a forgási ciklus a lehető legalacsonyabb. A részletes elemzés során azonban figyelembe kell venni annak a piacnak a sajátosságait, amelyen a vállalat működik, valamint a tárolt áruk típusát: a rövid élettartamú cikkek (például friss élelmiszerek - gyümölcs, zöldség, hús, hal stb.) esetében a forgási ciklusoknak a lehető legrövidebbnek kell lenniük. A korlátozott keresletű termékeket (pl. elektronikai alkatrészek, autóalkatrészek stb.) értékesítő üzletek szempontjából azonban a hosszabb rotációs ciklus nem jelent rossz pénzügyi helyzetet vagy az üzlet értékének csökkenését.

A nagy forgalmú raktárakban a készleteket folyamatosan frissíteni kell, és többletkészlettel kell rendelkezniük, hogy csökkentsék a hiányok kockázatát. Ha a fluktuációs ráta túl magas, fennáll annak a veszélye, hogy a kereslet meghaladja a kínálatot, és az ilyen körülmények fennmaradnak, ami a megrendelések teljesítésének időszerűségét rontja. Másrészt a gyenge forgalom annak a jele lehet, hogy túl sok termék van raktáron, amelyek egy része nem kerül rendszeresen forgalomba, hanem hozzájárul a megnövekedett raktározási költségekhez. Ha ez a helyzet, intézkedéseket kell hozni a raktár és a vállalatirányítás hatékonyságának növelésére, a rendelések teljesítésének javítására, az éves forgalom és a forgási ciklusok számának növelésére, valamint az áruk raktárban töltött idejének csökkentésére.

A készletforgási mutató segít megérteni az eladott áruk sajátos jellegét, és így meghatározni azok időszerűségét és azt az optimális időt, amikor el kell hagyniuk a raktár belsejét. A forgalmi adatok felhasználhatók a raktárterület átszervezéséhez is: a raktárterület bővítéséhez vagy jobb belső kihasználásához. A gyenge eredmények a raktározási zónák elkülönítését ösztönzik, hogy megkönnyítsék az alacsony, közepes és magas forgalmú termékek azonosítását, ami befolyásolja a rendelések kezelésének egyszerűségét és az egyes rendelések biztosításának módját. Néha a számítások eredményei más infrastruktúra, például magas polcrendszerű polcok bevezetését javasolják. Az ilyen intézkedések célja természetesen az, hogy a raktár fenntartási költségeit a lehető legnagyobb mértékben csökkentsék anélkül, hogy a megrendelések ideje és mennyisége sérülne.

Összefoglaló

Az optimális megoldás minden vállalat számára az egyensúlyra való törekvés. Az ideális készletforgatásnak közel kell lennie ahhoz a minimális időhöz, amely a készlet megújításához szükséges, miután az előző termékkészlet elfogyott. Az elképzelés az, hogy az árukat nem szabad a szükségesnél hosszabb ideig raktározni, de az is, hogy a készlet soha ne fogyjon ki.

 

A bejegyzés szerzője:

Monika Sojka - Marketing Specialist