A raktárjelölés az a jelrendszer, amellyel a raktárban kijelölik a veszélyforrásokat, a közlekedési útvonalakat, a tárolási zónákat és a tárhelyeket. Három építőeleme van – a biztonsági szín, a mértani forma és a piktogram –, és csak együtt adnak értelmezhető jelentést. Magyarországon nem mérlegelés kérdése: a 2/1998. (I. 16.) MüM rendelet a munkáltató kötelezettségévé teszi.
Mit ír elő a jogszabály a raktár jelöléséről?
A munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi jelzésekről a 2/1998. (I. 16.) MüM rendelet szól, amely a 92/58/EGK irányelvet ülteti át a magyar jogba. A munkahelyek kialakításának alapkövetelményeit ehhez a 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet teszi hozzá.
A rendelet másképp gondolkodik a táblákról, mint a legtöbb raktár. A jelzés nem az első, hanem az utolsó védelmi vonal: a 2. § (2) bekezdése szerint biztonsági jelzést akkor kell alkalmazni, ha a veszélyforrás kollektív műszaki védelemmel vagy munkaszervezési intézkedéssel teljes mértékben nem küszöbölhető ki. Előbb tehát a korlátot, a leválasztást és az útvonal átszervezését kell megvizsgálni – a tábla azt a kockázatot kezeli, ami ezek után marad. A jelzés szükségességét a munkahelyi kockázatértékelés eredménye alapján kell meghatározni.
A munkáltató köteles a biztonsági jelzéseket kihelyezni, karbantartani, a munkakörülmények változása vagy elhasználódás miatt cserélni, és meglétükről meggyőződni. Ezen felül gondoskodnia kell arról, hogy a munkavállalók a jelzések jelentését és a hozzájuk kapcsolódó kötelezettségeket a foglalkoztatás teljes időtartama alatt ismerjék. A gyakorlatban a második pont a nehezebb: a táblák kihelyezése egyszeri feladat, az ismeretek szinten tartása viszont folyamatos.
Biztonsági színek és formák: az öt jelzéstípus
A biztonsági szín önmagában is hordoz jelentést. A vörös tiltást, vészjelzést és tűzoltó berendezést jelöl, a sárga vagy borostyánsárga figyelmeztetést, a kék rendelkezést – például egyéni védőeszköz kötelező használatát –, a zöld pedig menekülési utat, elsősegélyhelyet vagy veszélymentes állapotot.
A szín és a forma kombinációjából áll össze az öt jelzéstípus. A 2/1998. MüM rendelet 1. számú melléklete így határozza meg őket:
| Jelzéstípus | Alak | Szín és színarány |
|---|---|---|
| Tiltó jel | kör | fekete piktogram fehér alapon, vörös szegély és 45°-os harántsáv; a vörös a felület legalább 35%-a |
| Figyelmeztető jel | háromszög | fekete piktogram sárga alapon, fekete szegély; a sárga legalább 50% |
| Rendelkező jel | kör | fehér piktogram kék alapon; a kék legalább 50% |
| Elsősegély- vagy menekülési jel | téglalap | fehér piktogram zöld alapon; a zöld legalább 50% |
| Tűzvédelmi tájékoztató jel | téglalap vagy négyzet | fehér piktogram vörös alapon; a vörös legalább 50% |
Maguk a piktogramok az MSZ EN ISO 7010 honosított szabvány szerinti grafikai jelek. A rendelet 1. számú melléklete az alakot, a színezést és az alkalmazandó képjeleket is meghatározza, de megengedi a kis eltérést, ha a jel jelentése változatlan marad; a szabvány pedig egységesíti magukat az ábrákat – ettől jelenti ugyanaz a rajz ugyanazt egy magyar és egy német üzemben.
A tábla mérete sem esztétikai kérdés. A rendelet 2. számú melléklete a felismerési távolsághoz köti a legkisebb méretet: 10 méteres felismerési távolságnál a tiltó és a rendelkező tábla átmérője legalább 400 mm, a menekülési tábla rövidebb oldala legalább 100 mm, a kiegészítő táblán a betűmagasság pedig legalább 34 mm. Magas állványsorok között, ahol a rálátás korlátozott, ez gyorsan felfelé tolja a szükséges táblaméretet. Ha a természetes megvilágítás nem kielégítő, fluoreszcens festéket, fényvisszaverő anyagot vagy mesterséges világítást kell alkalmazni.
Padlójelölés: közlekedési útvonalak, zónák és veszélyes területek
A padlójelölés a raktár legtöbbet használt jelrendszere, és rendszerint ezt tervezik meg a legkevésbé.
A jogszabály két dolgot mond ki egyértelműen. A járművek közlekedési útvonalát jól látható, lehetőleg fehér vagy sárga, folyamatos csíkkal kell kijelölni, figyelemmel a padozat színére is. Ahol pedig akadályba ütközés, tárgyak vagy személyek leesésének veszélye áll fenn, ott váltakozó fekete-sárga vagy vörös-fehér csíkozás kötelező, 45°-os szögben, körülbelül azonos szélességű csíkokkal.
A csík helyét is méretezni kell, és ehhez a 3/2002. SzCsM-EüM rendelet ad számokat. A beépített erőgéppel rendelkező szállítóeszközök közlekedési útjain a szükséges szabad szelvény és az út határa között mindkét oldalon 0,50 m biztonsági távolságot kell hagyni, az ilyen útvonalaknak pedig legalább 1,00 méterre kell elvezetniük az ajtóktól, a kapuktól, az átjáróktól és a lépcsőkilépőktől. Ez a két méret dönti el, hova kerül a szalag – nem az, hol maradt szabad hely az alaprajzon.
A zónaszínek a raktári gyakorlatban bevett kiosztást követnek:
- sárga: közlekedési utak, targoncaútvonalak, gyalogos járóutak
- fehér: gépek, berendezések és munkaállomások helye
- narancssárga: minőségellenőrzésre vagy köztes tárolásra váró áru
- piros: korlátozott belépésű, biztonsági vagy selejtzóna
- fekete-sárga, illetve vörös-fehér csíkozás: akadályok és veszélyes helyek (ezt a rendelet írja elő)
A csík szélességét a jogszabály nem határozza meg. A raktári gyakorlatban az 50 mm-es padlójelölő szalag az alsó határ, targoncaforgalom mellett viszont a szélesebb, csúszásgátló kivitel az, ami tartósan olvasható marad. Ha a csíkot néhány hetente újra kell húzni, nem a jelölési terv rossz, hanem az anyagválasztás.
A jelentős mennyiségű veszélyes anyag vagy keverék tárolására szolgáló területeket, helyiségeket és bekerített helyeket figyelmeztető jellel kell ellátni. A táblát a tárolóhely közelében vagy a tárolótérbe vezető ajtón kell elhelyezni.
Fény- és hangjelzések a raktárban
A világító jel fényének kellően erősnek kell lennie, ugyanakkor nem vakíthat, és el kell különülnie a környezetétől. Ha ugyanaz az eszköz folyamatos és villogó fényt is ki tud bocsátani, a villogó jelet a nagyobb veszély vagy a nagyobb sürgősség jelzésére kell használni.
A hangjelzésnek jelentősen hangosabbnak kell lennie a környezeti zajszintnél, de nem lehet fájdalmat okozó, és könnyen megkülönböztethetőnek kell lennie a raktár többi hangjától. Egy szabályt érdemes fejben tartani: a menekülésre felszólító hangjel folyamatos. Túl erős környezeti zajban viszont hangjelzést nem szabad alkalmazni – ott a villogó fény veszi át a szerepét.
Állványjelölés és helyazonosítás: hogyan épül fel a tárhelykód?
Az állványjelölés nem figyelmeztet, hanem tájékoztat: azt mondja meg, hol van egy adott áru. Ettől még ugyanolyan fegyelmet kíván, mint a biztonsági táblák, mert egy hibás tárhelykód ugyanúgy megállítja a komissiózást, mint egy leszakadt jelzés.
A helyazonosító kód hierarchikus, a legnagyobb egységtől halad a legkisebbig. Tipikus felépítés a 01-05-A-03, ahol az első blokk a folyosó, a második az állvány, a harmadik a szint, a negyedik pedig a tárhely pozíciója. A rendszer akkor működik jól, ha minden szint fix karakterszámot kap – a változó hosszúságú kódot a WMS és az emberi szem is rosszabbul olvassa.
A címkézés három rétegben épül fel. A függesztett vagy állványvégi táblák adják a folyosó- és állványazonosítót, az állványgerendán futó tárhelycímkék a szintet és a pozíciót, a vonalkód vagy a QR-kód pedig a gépi olvasást. WMS-környezetben a Code128 és a Code39 vonalkód, illetve a QR-kód a bevett formátum.
Magasraktárban a felső szintek címkéit már nem lehet közelről elolvasni. Ide fényvisszaverő (retroreflektív) címke való, amit a targoncáról, nagy hatótávú szkennerrel is le lehet olvasni. Alapanyagnak a poliészter vagy a polipropilén a jó választás: bírja a súrlódást, a nedvességet és a tisztítószereket. A papírcímke a raktárban néhány hónap alatt olvashatatlanná válik.
A göngyölegek jelölése: címke a szállítóládán és a raklapon
A raktár jelölése a göngyölegnél ér véget. Hiába pontos a tárhelykód, ha a szállítóládán nem lehet elolvasni, mi van benne.
A címke ritkán magától válik le – általában azért tűnik el, mert nincs számára kialakított helye a ládán. Ezért érdemes olyan göngyöleget választani, amelynél a címke helye már a tervezéskor szempont volt: a bekuplast intralogisztikai szállítóládái integrált címketartóval készülnek, nyomtatással is jelölhetők, és több azonosítási technológiát – köztük az RFID-t – támogatnak.
Az autóipari logisztikában ugyanezt a szerepet a VDA-KLT dobozok töltik be. A polipropilén falak ellenállnak a repedésnek, a kopásnak, az olajoknak, a zsíroknak, a savaknak és a lúgoknak, így a rájuk helyezett azonosító is ép marad a körforgásban; érzékeny elektronikai alkatrészekhez ESD változat is elérhető.
A raklapszint azonosítása külön kérdés. A műanyag raklapok mérete állandó marad – az EUR-raklap 1200×800 mm, az ipari raklap 1200×1000 mm, a négyzetes raklap 1140×1140 mm –, mert a műanyag nem vetemedik és nem szív magába nedvességet. Ez teszi kiszámíthatóvá az automatizált raktárakkal, a szállítószalagokkal és az állványrendszerekkel való illeszkedést, és ezért marad a raklapcímke mindig ott, ahol a szkenner keresi.
Hol kezdje a raktárjelölés rendezését?
A raktárjelölés nem a táblák számán múlik, hanem három döntésen: mit nem lehet műszakilag megszüntetni, mekkora távolságról kell felismerni a jelzést, és meddig kell olvashatónak maradnia. Ha ezt a hármat végiggondolja, a 2/1998. MüM rendeletnek és az MSZ EN ISO 7010 szerinti piktogramoknak való megfelelés már következmény lesz, nem külön projekt. A jelölés ettől lesz a raktározás mindennapi munkaeszköze, nem pedig egy auditra összeszedett táblasor.
A göngyölegoldalt is érdemes ugyanezzel a szemmel átnézni. A bekuplast műanyag szállító- és tárolóládáiés ágazati megoldásai között olyan kivitelt keressen, amelyen a címkének kijelölt helye van – ez dönti el, hogy a jelölési rendszer évekig működik, vagy csak a következő nagytakarításig.
