A PFAS-korlátozások az élelmiszer-csomagolásban 2026. augusztus 12-től hatályosak: ettől a naptól a PPWR, vagyis az (EU) 2025/40 rendelet 5. cikke nem engedi forgalomba hozni azokat az élelmiszerrel érintkezésbe kerülő csomagolásokat, amelyekben a PFAS koncentrációja eléri vagy meghaladja a küszöbértékeket. A lengyel közbeszédben a téma jobbára „a sültkrumplis dobozok” történeteként tér vissza. A gyakorlatban a változás ennél jóval szélesebb: a korlátozás minden élelmiszerrel érintkezésbe kerülő csomagolásra kiterjed, a legerősebben pedig az egyszer használatos, papírból és kartonból készült barrier-csomagolásokat érinti – többek között a dobozokat, a burkolókat, a zsírálló zacskókat, a tálcákat és a poharakat. Meglátásunk szerint – újrahasználható csomagolást gyártó cégként – a szállítási rétegre a legtisztább válasz nem egy újabb bevonat, hanem a HDPE-ből vagy PP-ből készült merev láda, amelynek PFAS-barrierre soha nem volt szüksége.

A legfontosabb megállapítások

  • A PPWR 5. cikk (5) bekezdése 2026. augusztus 12-től nem engedi forgalomba hozni azokat az élelmiszerrel érintkezésbe kerülő csomagolásokat, amelyekben a PFAS eléri vagy meghaladja a küszöböket: 25 ppb egyetlen anyagra és 250 ppb a PFAS összegére (célzott PFAS-analízis, polimer formák nélkül), valamint 50 ppm a polimer formákkal együtt számított PFAS-ra.
  • Nincs átmeneti időszak: a 2026 augusztusa előtt gyártott, de a határértéket meghaladó csomagolás sem kerülhet a piacra.
  • A korlátozás minden élelmiszerrel érintkezésbe kerülő csomagolásra kiterjed; a gyakorlatban mindenekelőtt az egyszer használatos barrier-csomagolásokat érinti, vagyis a zsír- és vízálló papírt és kartont: a dobozokat, a burkolókat, a zacskókat, a tálcákat és a poharakat. A PFAS olykor nem szándékos, például a hulladékpapírral kerül a csomagolásba.
  • A bizonyítási teher a csomagolást forgalomba hozó szereplőé: a PPWR VII. melléklete szerinti műszaki dokumentáció kell hozzá, ha pedig az összes fluor meghaladja az 50 mg/kg-ot, az anyag beszállítója a csomagolás előállítójának vagy importőrének kérésére dokumentálja, hogy ebből mennyi esik a PFAS-ra.

  • Tézisünk: a HDPE-ből vagy PP-ből készült merev, újrahasználható csomagolás magával az anyagszerkezettel ad zsír- és vízálló barriert, PFAS-bevonat nélkül – a PFAS-korlátozások és a 29. cikk szerinti újrahasználati célok pedig ugyanabba az irányba terelik a logisztikát.

     

Mit korlátoz pontosan az 5. cikk – és mikortól

A PPWR rendelet, nem irányelv: nemzeti átültetés nélkül, közvetlenül és azonos szöveggel hatályos az egész Unióban 2026. augusztus 12-től. Ugyanezen a napon vesztette hatályát a korábbi csomagolási irányelv, a 94/62/EK (70. cikk). A PFAS-korlátozást az 5. cikk (5) bekezdése rögzíti: az élelmiszerrel érintkezésbe kerülő csomagolásokra vonatkozik, a csomagolás fogalma (3. cikk) pedig magában foglalja az értékesítés helyén megtöltött kiszolgáló csomagolásokat is, például az elvitelre szánt egyszer használatos italospoharakat.

A rendelet három küszöböt állapít meg, amelyek elérése vagy meghaladása lezárja a piacra vezető utat: 25 ppb egyetlen PFAS-ra és 250 ppb a PFAS összegére a célzott PFAS-analízisben (polimer formák nélkül), valamint 50 ppm a polimer formákkal együtt számított PFAS-ra. Maga a PFAS fogalma tág: olyan anyag, amely legalább egy teljesen fluorozott metilcsoport- (CF3-) vagy metiléncsoport-szénatomot (-CF2-) tartalmaz, meghatározott szerkezeti kivételekkel – így rendelkezik az 5. cikk (5) bekezdése. A megfelelőség értékelésénél a rendelkezés nem tesz különbséget a szándékosan hozzáadott és a nem szándékos PFAS között, és aszerint sem, milyen formában van jelen: akkor is számít, ha az anyag alkotórésze, ha bevonat, és akkor is, ha adalék. A mérési eredmény dönt, nem a szándék: a küszöbök fölött a csomagolás nem hozható forgalomba, alattuk forgalmazható marad.

 

Hol bújik meg a PFAS a csomagolásban: dobozok, papír, tálcák

A PFAS, vagyis a per- és polifluorozott alkilvegyületek, a zsírral, a nedvességgel és a hővel szembeni ellenálló képességük miatt voltak keresettek. Az élelmiszer-csomagolásban barrier funkciót töltöttek be, leggyakrabban egyszer használatos papír- és kartontermékekben: zsírálló papírban, meleg és zsíros ételek dobozaiban, burkolókban és zacskókban, tálcákban, mikrohullámú sütőbe szánt csomagolásokban és egyszer használatos poharakban. A cikk címében szereplő dobozok, papír és tálcák a változás első címzettjei, mert ezekben dolgozott a leggyakrabban a barrierbevonat.

A második, könnyen átsiklott forrás a nem szándékos PFAS. A hulladékpapír és az újrafeldolgozott rost ott is bevihet PFAS-t, ahol senki nem adta hozzá szándékosan, és mivel a rendelkezés nem tesz különbséget a forrás szerint, az ilyen csomagolást is a küszöbökhöz mérik. A gócpontokat tehát nemcsak a bevonatok specifikációjában, hanem a másodlagos nyersanyagban is keresni kell. A merev szerkezeti műanyagok (HDPE/PP) külön esetet jelentenek: itt a barriert maga az anyag adja, erre lejjebb visszatérünk.

 

„Átmeneti időszak nélkül”: készletek és dokumentáció

A tervezés szempontjából egyetlen részlet a legfontosabb: a rendelet nem ír elő átmeneti időszakot a készletekre. A 2026 augusztusa előtt gyártott, de a határértéket meghaladó csomagolás sem hozható forgalomba. A „készletre” vásárlás itt semmit nem old meg.

A megfelelőség igazolásának terhe a csomagolást forgalomba hozó szereplőn van. A csomagolás előállítójának vagy importőrének rendelkeznie kell a PPWR VII. melléklete szerinti műszaki dokumentációval, a vizsgálatok logikája pedig a gyakorlatban kétlépcsős: először az összes fluor szűrése következik – ha ez meghaladja az 50 mg/kg-ot, az anyag vagy az alapanyag beszállítója kérésre igazolja, hogy a fluorból mennyi esik a PFAS-ra –, ehhez társul a célzott PFAS-analízis a 25 és a 250 ppb-s küszöbhöz mérten. A beszerzés és a minőségbiztosítás (QA) számára ez konkrét kérdésekre fordítható le a beszállítók felé: vizsgálják-e az összes fluort és végeznek-e célzott PFAS-analízist, kiállítanak-e megfelelőségi nyilatkozatot és vizsgálati jelentést, és mely SKU-kat érinti a kockázat.

 

Papír vagy műanyag: miért nincs szüksége PFAS-ra a merev, újrahasználható csomagolásnak

Itt már a gyártó nézőpontja szólal meg, nem csupán a rendelet olvasójáé. Az egyszer használatos papír- vagy kartoncsomagolásban a zsír- és nedvességállóságot „hozzá kell tenni”: történetileg bevonat adta, olykor fluorkémiai, vagyis éppen PFAS. A HDPE-ből vagy PP-ből készült merev láda másként működik: nem szívja magába a nedvességet, lemosható, a zsír- és vízálló barriert pedig maga a műanyag szerkezete adja, fluorbevonat nélkül. Többször használható ládákat 1985 óta tervezünk, és a polietilénnek meg a polipropilénnek ez a tulajdonsága kezdettől fogva alapja az élelmiszeripari megoldásainknak – ez az anyag természete, nem pedig egy adott jogszabályra szabott fogás.

Ezért ott, ahol a csomagolás szállítási és logisztikai funkciót lát el – ládák, tálcák és tárolók, amelyekben az áru az üzem, a raktár és az értékesítési pont között kering –, a merev, újrahasználható csomagolásra való átállás már a forrásnál megkerüli a PFAS kérdését, egyúttal pedig megfelel a PPWR 29. cikke szerinti újrahasználati céloknak: a szállítási csomagolások 40%-a újrahasználatban 2030-tól, 2040-re a 70%-ra való törekvés, az üzemek közötti ellenőrzött hurkokban pedig teljes visszaválthatóság az újrahasználati rendszeren belül. Ezzel együtt nem állítjuk, hogy az újrahasználható láda minden egyszer használatos dobozt vagy tálcát kiváltana a közvetlen kiszolgálásban: ott a PFAS-mentes bevonatok vagy a többször használható edények a válasz. A szállítási réteg és a közvetlen kiszolgálási érintkezés megkülönböztetése itt kulcsfontosságú.

Tisztességgel jelezzük a gazdasági keretet is: az újrahasználható csomagolásra való átállás beruházási döntés, nem pedig „egyszer s mindenkorra” szóló vásárlás. A teljes költséget többek között a flotta beszerzése, a mosatás, a fordított logisztika és az elhasználódott ládák cseréje adja, a megtérülés számítása pedig irányadó jellegű: az útvonalaktól és a forgási ciklusoktól függ. Ebben a cikkben a szabályozásnál és az anyagnál maradunk; a TCO-számítást külön vezetjük le, egyebek mellett a PPWR-tudásközpontunk PPWR-költségkalkulátorában.

 

A PFAS nem minden: aggodalomra okot adó anyagok és újrafeldolgozott anyag

Az 5. cikk nem ér véget a PFAS-nál. A (4) bekezdés kemény határértéket szab a nehézfémekre: az ólom, a kadmium, a higany és a hat vegyértékű króm koncentrációjának összege a csomagolásban vagy annak összetevőiben nem haladhatja meg a 100 mg/kg-ot. Ez a határérték minden csomagolásra vonatkozik, nem csak az élelmiszerrel érintkezésbe kerülőkre, és a PFAS-küszöböktől függetlenül alkalmazandó. A gyakorlatban leggyakrabban a színezékeknél, a pigmenteknél és a fémalkatrészeknél jelentkezik a probléma. Az (1) bekezdés a csomagolásban lévő, aggodalomra okot adó anyagok minimumra szorítását írja elő; a Bizottság – az ECHA támogatásával – 2026. december 31-ig terjeszt elő jelentést ezek csomagolásban való jelenlétéről, 2030. augusztus 12-ig pedig értékeli magát a PFAS-korlátozást módosítás vagy kiterjesztés szempontjából. A második szál az újrafeldolgozott anyag: a műanyag csomagolásokra előírt minimális újrafeldolgozottanyag-arányok (7. cikk) 2030. január 1-jétől alkalmazandók, a másodlagos nyersanyag pedig PFAS-t vihet be, a küszöbök betartását tehát a növekvő újrafeldolgozottanyag-arány mellett is fenn kell tartani. A harmadik a jelölés: az aggodalomra okot adó anyagot tartalmazó csomagolásokat 2028. augusztus 12-től, vagy a végrehajtási jogi aktus elfogadását követő 24 hónaptól – attól függően, melyik a későbbi – szabványosított, nyílt digitális technológiákkal jelölik (12. cikk (1) bekezdés). Az irány egyértelmű: a csomagolás kémiája a nyilatkozattételtől a dokumentált felügyelet felé mozdul el.

 

Mit tegyünk most: terv a beszerzésnek és a minőségbiztosításnak

Nem kell megvárni a lengyel uniós kísérőtörvényt: a rendelet már működik. Hat lépés 2026-ra:

  1. Leltározza a PFAS „gócpontjait”. Jelölje meg az egyszer használatos barrier-csomagolásokat (zsír- és vízálló papír és karton: dobozok, burkolók, tálcák, poharak), és külön a hulladékpapírból készült anyagokat (a nem szándékos PFAS kockázata).
  2. Kérje be az 5. cikk szerinti megfelelőségi dokumentációt. Kérjen megfelelőségi nyilatkozatokat és vizsgálati jelentéseket; kérdezze meg, vizsgálja-e a beszállító az összes fluort, és végez-e célzott PFAS-analízist.
  3. Rögzítse a vizsgálatok logikáját. Az összes fluor szűrése (50 mg/kg fölött a beszállító kérésre dokumentálja a PFAS-arányt), ehhez célzott PFAS-analízis a 25 és a 250 ppb-s küszöbhöz mérten.
  4. Mérlegelje az alternatívákat. PFAS-mentes bevonatok ott, ahol egyszer használatos kiszolgálási érintkezés kell; merev, újrahasználható csomagolás ott, ahol a szállítási és logisztikai réteg dolgozik. Ellenőrizze, hogy az alternatíva nem rontja-e az újrafeldolgozhatóságot.
  5. Tartsa szemmel az újrafeldolgozott anyagot. Sem az újrafeldolgozott anyag növekvő aránya (7. cikk), sem a hulladékpapír nem emelheti a PFAS-t a küszöb fölé.
  6. Építsen fel egy bizonyítékcsomagot. Megfelelőségi nyilatkozatok, vizsgálati jelentések, a módszer hatóköre és a küszöbökhöz tartozó meghatározási határ – még mielőtt a piacfelügyelet vagy a vevő kérné.

A rendelet tágabb képét a PPWR – mit jelent a rendelet a cégeknek című útmutatóban találja. Arról, hogyan kapcsolódnak a PFAS-korlátozások a HACCP-hez és az újrahasználathoz az egész élelmiszeripari üzemben, az élelmiszeripar és a PPWR című cikkben írunk. Az üzemekre szabott megoldásokat az élelmiszeripari csomagolások oldalon gyűjtöttük össze, a teljes kampányt pedig a PPWR-tudásközpontban.

 

GYIK

Mi az a PFAS, és miért használták az élelmiszer-csomagolásban? A PFAS a per- és polifluorozott vegyületek népes csoportja, amelyet a zsírral, a nedvességgel és a hővel szembeni ellenálló képességéért értékeltek. Az élelmiszer-csomagolásban barrier funkciót töltött be, főként egyszer használatos papír- és kartontermékekben: zsírálló papírban, dobozokban, burkolókban, tálcákban és poharakban.

Mikortól és mely csomagolásokra vonatkozik a PFAS-korlátozás? Augusztus 12-től, a PPWR, vagyis az (EU) 2025/40 rendelet 5. cikk (5) bekezdése alapján. Az élelmiszerrel érintkezésbe kerülő csomagolásokra vonatkozik – köztük a kiszolgáló, az értékesítés helyén megtöltött csomagolásokra, például az elvitelre szánt poharakra – a következő küszöbökkel: 25 ppb (egyetlen PFAS), 250 ppb (a PFAS összege) és 50 ppm (a polimer formákkal együtt számított PFAS).

Vonatkozik a korlátozás a 2026 augusztusa előtt gyártott készletekre is? Igen. A rendelet nem ír elő átmeneti időszakot: a határértéket meghaladó csomagolás a gyártás dátumától függetlenül nem hozható forgalomba.

Hogyan igazolható a megfelelőség, és mit kérjek a beszállítótól? A csomagolás előállítójának vagy importőrének rendelkeznie kell műszaki dokumentációval (a PPWR VII. melléklete szerint). A beszállítótól érdemes megfelelőségi nyilatkozatot és vizsgálati jelentéseket kérni, és megkérdezni, vizsgálja-e az összes fluort, valamint végez-e célzott PFAS-analízist.

Tartalmaznak PFAS-t a műanyag ládák? A HDPE-ből vagy PP-ből készült merev ládáknak nincs szükségük fluorbevonatra: a zsír- és vízálló barriert maga az anyagszerkezet adja. A megfelelőséget mindig az élelmiszerrel való érintkezésre vonatkozó dokumentáció és a megfelelőségi nyilatkozat igazolja.

Kerülhet PFAS a csomagolásba véletlenül? Igen, például hulladékpapírból vagy újrafeldolgozott alapanyagból. A PPWR nem tesz különbséget a szándékosan hozzáadott és a nem szándékos PFAS között; a küszöbökhöz mért eredmény számít.